2012. július 28., szombat

1.A meglepetés

Az ébresztőóra rikácsoló hangjára ébredtem.
-Fel kéne kelni..-gondoltam magamban majd nagy nehezen feltápászkodtam.
Felöltöztem, megmostam a fogam összedobtam az cuccaimat és már rohantam is le a lépcsőn. A konyhában a hűtőre ragasztva egy cédulát találtam:
"Brenda! Ma korábban kellett mennem dolgozni! A reggeli a hűtőben. A húgod beteg lett, így ma nem megy iskolába!  Puszi:Anyu"
Megreggeliztem, csináltam egy szendvicset és elindultam a suliba. Egy supermarket előtt találkoztam 2 osztálytársammal.
-Szia Brenda! Nagy hírem van!-üvöltötte boldogság teljesen a barátnőm, Miranda.
-Sziasztok!-köszöntem nekik, majd Mirandára néztem-Mi történt?-kérdeztem hatalmas vigyorral az arcomon!
-Nem hinném, hogy te repesni fogsz az örömtől ha ezt meghallod..-mondta gúnyosan Lottie, aki Miranda mellet ácsorogva várta az érkezésem.
-Héé'! Ne rontsd el a hangulatot!-bökte oldalba Miranda.
-Kivele!Mi történt??-kérdeztem most már kissé idegesen.
-Michael jelentkezik az idei   X-factoba! Hát nem nagyszerű??
-De igen ez tényleg nagyon jó dolog!-mondtam.Nem voltam őszinte. Nem kedvelem Miranda újdonsült "pasiját" Michaelt. Azt meg kell hagynom, hogy nagyon szép hangja van, de mégis érzek valami ellenszenvet. Mindenesetre Miranda előtt mindig megjátszom, hogy mennyire szimpatikus és örülök a sikereinek.
-Ja, és a legjobbat még nem mondtam! Mi fogjuk őt elkísérni a válogatásra!-vázolta a sztorit Miranda.
-Hű, ez még jobb! Alig várom!
Elindultunk a suliba, mert már szinte késésben voltunk.Elhúztuk az időt a beszélgetéssel.Volt mit mondanunk egymásnak...
A tanítási órák írtó unalmasan teltek, úgy ahogy szoktak.Semmi különös.
Sajnos egyedül kellettem hazamennem, mert a barátnőim az iskolában maradtak matek házi versenyen.
Útközben találkoztam Michael-lel.Gratuláltam neki, hogy volt mersze jelentkezni a tehetségkutatóra.
-Áhh dehogy is!-nevetett gúnyosan.-Én nem jelentkeztem az X-factorba. ez csak egy ürügy, hogy Miranda ne jöjjön rá a meglepire!
-Mi?? Milyen meglepi?
-Majd meglátod! Mirandának egy szót se! Szia!
-Szia!-köszöntem el tőle majd haza siettem a beteg hugicámhoz.