8.A meglepetés

8.A meglepetés

Reggel egy nagy csokor rózsát pillantottam meg:
mellette a kulcsom,és egy üzenet.
"Ha felébredtél hívj.Zayn xx"
Elkezdtem keresni a telefonomat körübelül 30 percig kerestem mire meg is találtam.Tárcsáztam Zayn számát..két kicsöngés után felvette.
-Szia álomszuszék-köszönt bele a telefonba.
-Szia Vanilliavilááááám-mondtam neki de utána egy röhögőgörcs tört rám.
-Hogy mi?? Miért vanilliavillám?-kérdezte éretlenkedve.
-Ja csak egy film ....meg azért mert volt egy melírcsíkod ami olyan volt mint egy fagyi*-*.
-Hát jó,mind egy.. mit csináljunk?
-Szerintem először reggelizzünk,vagy a te esetedben ebédeljünk.Utána sétálhatnánk,egyet.Na jó lesz?-kérdeztem mert már csak erre vágytam semmi extra puccos étterem vagy valami.
-Rendben 5 perc és ott vagyok a kocsiban várlak.Szia!
-Várj!-mondtam gyorsan-Gyere csak be a nappaliban kényelmesebb lesz.Szia!-egyből kinyomtam a telefont nehogy ellenvetése legyen az ügyben.Kis idő múlva hallottam ahogy megérkezett Zayn,de én még nem voltam kész úgyhogy egy picit várnia kellett.Gondoltam egy kicsit hideg lesz ezért egy kicsit melegebben öltöztem.
-Szia !-köszöntem neki már a lépcsőfordulóból.
-Szia!Hú jól nézel ki!
-Köszönöm ,na induljunk!Mert mindjárt dél.
-Rendben akkkor elviszlek egy kis meglepire.
-Okééééééééé-húztam el a szót és kitessékeltem a hátból.
-Hölgyem -nyitotta ki nekem a kocsi ajtót.
-Köszönöm Mr.Malik-mondtam majd nyomtam egy puszit Zayn arcára.
-Ezt miért kaptam?-kérdezte bambán.
-Hát tudod a hősöm vagy- mondtam direkt kihangsúlyozva a szót.
-Igen igen én vagyok a te megmentőd.-kuncogott egy sort.Már egy ideje úton vagyunk amikor megpillantottam egy csodaszép házat.

-Megérkeztünk-mondta Zayn .Mire feleszméltem már nyitotta nekem a kocsiajtót
-Húú ez csodaszép,de pontosan miért vagyunk mi itt?-kérdeztem
-Hát ez csak egy kis meglepi, hogy láthasd mennyire tetszel nekem.
-Ó hát akkor menjünk-mondatm mielőtt megláthatta volna mennyire is értékelem én ezt a gesztust.
Beléptünk a házba.Csodaszép kilátást nyújtott a hegyekre ami a ház mögött található.Lepakoltunk,persze külön szobába mert betartott az ígéretét ,hogy várni fog rám és ez nekem nagyon jól esett.Miután kipakoltunk a konyhában találkoztunk.
-Mit szeretnél enni?-kérdezte a szép fiú.
-Rendeljünk pizzát,már ha idetalál a pizzafutár-mondtam mire Zayn felnevetett.
-Rendben ,biztos idetalál.Akkor milyen pizza legyen?Hawaii? Gyros-os?Esetleg szalámis?
-Gyros-os -vágtam rá egyből-mert ez a kedvencem.
-Hát akkor megrendelem te foglalj helyet a kanapén-kezébe vette a telefont és kitessékelt a szobából.
Én persze egyből megtaláltam a hifit.Még szerencse hogy nálam volt a pendrive amit Lottitól kaptam.Kezembe vettem a távirányítót és   ezt a zenét találtam. 
Amit nagyon szeretek,és el is kezdtem táncolni rá .Egyszer csak arra lettem figyelmes,hogy Zayn kuncogva figyel. 
-Gyere te is.-adtam az utasításomat neki.
-Oké,de azt tudnod kell én nem tudok táncolni.
-Jó zenére tudsz te is ha akarsz.Szerintem ez pont ide illő zene ,mert te vagy az én Candyman-em.-mosolyogtam rá ami szerintem vigyor lett de mindegy.Ezen ő is nagyot nevetett és beállt mellém táncolni.Mind a  ketten nagyba táncoltunk amikor csöngettek és megérkezett a pizzánk.Mennyei illata volt.Ráadásul szív alakban volt megformázva.
-Húúú hát mit is mondhatnék . Nyamiiiiiiii és nagyon szép.
-Örülök,hogy tetszik .-elvett egy pizzát és elkezdte ő is.Körübelül 10 perc alatt el is pusztítottuk a pizzát.Elmentünk sétálni, hogy ledolgozzuk a kalóriákat.
-Akkor merre induljunk ?-kérdeztem tőle.
-Hát szerintem először is van nálad telefon,pénztárca,vagy valami aminek "baja eshet"?-kérdezte tőlem sejtelmesen.
-Nincs semmi a zsebeimben ha arra vagy kíváncsi-mondtam neki kiforgatva a zsebeimet.
-Rendben akkor ebben az estben BOMBAAAA-kiáltotta majd mielőtt észhez térhettem volna beleugrott a vízbe úgy hogy én a karjaiban foglaltam helyet.
-Zayn ezt miért kellett?-kérdeztem kissé hisztérikusan.-Nincs itt semmilyen más ruhám.
A feszített víztükrű medence vízében lebegtünk mind ketten. Pontosabban én Zayn karjaiban. Kérdésemre pimasz mosoly jelent meg az arcán. Vártam válaszát de nem szólalt meg. Csak gúnyosan mosolygott majd gonosz nevetésben tört ki. Vettem az adást!
-Héééééé' te kis!! Te-te-nem találtam szavakat annyira mérges voltam. Ő viszont olyan édes volt. Játékosra vettem a dolgot. Kiszabadultam a karjaiból,amikkel ráadásul erősen szorított, a víz alatt szinte teljesen egymáshoz simultunk. Be kell, hogy valljam ez nekem iszonyatosan kínos volt. El is pirultam. Gyorsan kiszabadultam a szorításából. A háta mögé úsztam és el kezdtem fröcskölni.Erre ő is belemerül a minnél vizesebb legyen a lány akciójába.
-Zayn nekem nincs váltó ruhám így nem csak nem nézhetek ki mint egy  ázott kutya-és fintorogtam egyet a ruhámra miközben másztam ki a medencéből.
-Dehogynem elintéztem mindent.Egy egész hétig kibéreltem a házat.A fiuk csak az ötödik napon jönnek.Ja és nehogy elfelejtsem a dadád is beleegyezett. -mosolygott diadalmasan.
-Köszönöm.De hol vannak a ruháim?-kérdeztem nehogy feltűnjön neki mennyire odavagyok érte.
-A szobádban,itt megvárlak -mondta majd ő is kimászott a medencéből.
Végre száraz ruha volt rajtam,láttam Zayn is átöltözött.Beültem mellé ő meg hirtelen elkapott és csikizni kezdett.Nem tudom honnan jött rá de megtalálta a gyenge pontomat, a talpamat.
-Z...Zayn .....neeeee ....ne csináld !-sikítoztam hiszen nagyon csikis voltam.
-Deeee-nevetett ördögien-Muhaha.
Végre elengedett.Megfogadtam mindig fogok cipőt hordani még alvásnál is.
-Ezt még visszakapod.-Közöltem vele.
Nem is figyeltem hány óra van ,de már besötétedett.Kicsit közelebb bújtam Zaynhez. Biztonsában éreztem magam mellette.
-Nézünk fimet?-kérdeztem-Most te választhatsz.
-Rendben akkor horrort nézünk.Mondjuk.....legyen A rettegés mélye.
-Én nagyon félős vagyok.
-Én megvédelek.-mondta és kacsintott rám egyet .
A film felénél járhattunk ,én nagyon féltem sikítoztam amit Zayn nagyon élvezett mert kiröhögött.
-Nyugi én itt vagyok-és közelebb húzott magához.
Így már nem is féltem.Fejemet a vállára hajtottam és beszívtam az illatát.Hihetetlen milyen jó illata van.Erre ő is felfigyelt.Felemelte a fejem és megcsókolt.Olyan szenvedélyesen csókolt sok érzelem volt benne.Szenvedély,gyengédség,és talán még szerelem is.

7.Egy kis kaland

7.Egy kis kaland

Sziasztok! Én egy új szrekesztő vagyok :)remélem tetszeni foknak a bejegyzéseim :).


Még mindig a kapszulába voltunk amikor hirtelem megált,és elötétült minden.Zayn láthatta rajtam,hogy félek mert odajött hozzám és megölelt.Hirtelen megcsörrent a telefonja és közölték vele,hogy áram szünet miatt nem tudni mennyi időre leáll a London Eye.(Nem tudom és nem is akarom tudni honnan szerezték meg Zayn számát.)
-Mi történt?-kérdeztem Zayntől mert láttam az arcán egy pimasz mosolyt.
-Semmi csak egy ideig még nem megyünk sehova.
-Hogy miii?-értetlenkedtem mert az nem lehet, hogy egy ilyen fiú mint ő velem szeretne lenni.Tudom, hogy az önbecsülésem magasan szeli a földet.
-Igen jól hallottad-mondta és egyre közelebb lépett.
-Zayn mondtam ,hogy nekem ez túl korai.
-Tudom és felfogtam,de most táncolni akartam-majd még közelebb lépett és egyik kezével megfogta az én kezemet a másik ketezét a derekamon nyugtatta.Bekapcsolt a telefonján egy lassú számot,és így körbe keringőztük a fülkét.
-Nem is tudtam ,hogy táncolsz.
-Sok mindent nem tud még rólam milady-ennek a szónak hallatán sírtam a nevetéstől.Mindig is különös humorom volt ami miatt az emberek idiótának néztek de engem ez cseppet sem zavar.
Már majdnem a földön ültem amikor egyszercsak megmozdult a kapszula.Amikor már csak egy pár centi válaszott el a földtől a derekamon értztem a megmentőmerős kezeit.Amik a derekam köré fonódtak és védelmeztek nehogy elessek.
-Már megint megmentettél.
-Hát ha nem tudsz magadra vigyázni-mondta két nevetés sor közbe.
-Jólvan na-adtam a műdurcát,amit szerintem be is vett mert egyből megölelt.
-Na ne haragudj-mondta.Én már nem bírtam és elnevettem magam.Hogy lehet egy ilyen "rossz fiú" ilyen érzékeny.
-Látom megbocsájottál nekem.
-Hááát a hősömnek miért ne bocsájtanék meg?-kérdeztem tőle,mire láttam hogy úgy mosolyog mint egy tejbetök.Egyszer csak megérkeztünk a kiindulási pontunkoz.
-Milady parancsoljon-mondta, megint könnyek gyűltek a szemem sarkába a nevetéstől.
-Köszönöm Mr.Malik.-erre már ő  is nevetett.
-Mi legyen a következő megállónk?-mielőtt feleltem volna rápillantottam az órámra.Láttam 20:45,oké még időben vagyunk.Miiiii 20:45!!Nekem már indulnom kéne mert kilenre otthon kell lennem.
-Az én otthonom ugyanis tizenöt perc múlva otthon kell lennem.
-Ó,háát rendben akkor száguldunk-kacsintott rám,erre a kacsintásra úgy éreztem paradicsom piros lett a fejem.Inkább eltahartam a kezemmel a felem mintha valami olyan érdekes lenne a kezemen.
-Látom tetszik amikor kacsintok-mondta felnevetve.Már az autóban ültünk amikor a dadánk telefonált nekem,hogy a hugom egy barátnőjénél aliszik,és úgy gondolja elég nagy vagyok már ahoz hogy egyedül legyek.Még a végén azt is hozzátette a szokásos(ha kell valami hívj,vigyázz magadra ,hívj ha baj történt...)mellett ,hogy Zayn ma átjöhet de távoznia kell éjfélkor.
-Akkor haza-mondta Zayn.
-Nem kell egyből haza indulnunk ugyanis telefonált Inez néni,hogy ma csak az enyém a ház és eljöhetsz,de éjfélkor menned kell.
-Hűű azta de jó!Akkor nyomás hozzátok és ott tudunk normálisan beszélgetni.
-Rendben-a szó végén beleharaptam a számba,vajon mit szeretne Zayn.
-Ne csináld!-szólt rám.
-Mit ne csináljak?-néztem rá értetlenül.
-Ne harapj a szádba,nyugi nem lesz semmi ne izgulj!-mintha a gondolataimban olvasna-Azt mondtad, hogy várjak én kivárom azt az időt amikor kész leszel arra,hogy a barátnőm legyél.-erre nem tudtam semmit mondani ,de amit tudtam,hogy én is beleszerettem pedig csak két napja ismerem.
-Rendben,köszönöm-suttogtam úgy ,hogy szerintem nem is hallotta.
-Megérkeztünk-gyorsan kipattant,hogy ajtót nyithasson nekem-Parancsoljon Milady.
-Zayn ha megkérhetlek ne hívj így többet ha csak azt nem akarod,hogy meghaljak a nevetéstől-mondtam neki két köhögés között.
-Akkor felfüggeszthetjük ezt a nevet.-Elindultam az ajtóhoz,hogy kinyissam.Az ötödik próbálkozásomra szerncsére ki is nyilt.Elindultam befele és sokásomhoz híven ledobtam magam a kanapéra Zayn hasonlóan tett.
-Mit szeretnél csinálni?-kérdeztem -Csináljunk valami kaját?
-Igen az jó lenne.-Gondolkodtam milyen kajákat tudok csinálni..az omlett mellett döntöttem.
-Akkor várj meg míg én elkészítem jó?
-Én segítetni szeretnék-állt fel a kanapéról és egy pillanat alatt mellettem termett és megpörgetett.-Hűha hát őőőő oké menjünk.
Egy pár perc múlva kész is lett a kaja.Kevesebb idő alatt ettük meg mint ameddig tartott megcsinálni.
-Na mit a következő program?-vetette fel a kérdést a rossz fiú.
-Film nézés?
-Rendben akkor válassz-én már előre tudtam mi legyen a film, egyértelműen Last Song.1.azért mert imádom ezt a fimlet,2. mert íváncsi voltam milyen ha egy csöpögős filmet teszek be.
-Akkor Last Song -csináltam popcornt és elültem mellé.
-Kezdődjön a moziest-nevetgéltem mellette.
Az egyik legszomorúbb résznél jártunk amikor szerintem egy 100-as zsepicsomag felét bőven elhasználtam.Zayn átkarolt a derekamnál és megöletl.
-Gyere sírj csak rajtam.-mondta és egy nagy puszit nyomott a fejemre.
-Csak ürügyet kerestél ,hogy megölelhess és megpuszilhass igaz?-kérdeztem mire elnevettük magunkat.
-De bejött nem?
-Be- mosolyogtam rá.Végig néztük a filmet.Az utolsó emlékem már csak az volt,hogy Zayn letesz az ágyamra és mondta,hogy mennie kell mert már éjfél van.Bezárja a házat és holnap visszahozza a kulcsot.Kaptam egy puszi a fejemre és Zayn már el is ment.

6.Az igazgatónál

Ma kilenckor kezdőzött az osztálybuli a suliban. Lottie már akkor nálunk volt, amikor még fel sem keltem. Inez néni keltett, hogy vendégünk jött. Felkeltem, összekaptam magamat és lerohantam  konyhába a barátnőmhöz. Kettesével szedtem a lépcsőfokokat. Nem kellett volna, mert valamibe beleütközött a lábam és szépen legurultam a lépcsőről. Szerencsére nem esett nagyobb bajom, pár horzsolással megúsztam.
-Szia!-vigyorogtam a konyhaszéken ücsörgő szőke hajú lánynak. Hosszú egyenes szőke haját most egy vastag fazonú kék hajpánttal fogta hátra.
-Hali! Mi van ma veled, olyan túlpörgötten vidámnak tűnsz-imádom, ahogy túloz.
-Majd mesélek csak menjünk mert elkésünk-válaszoltam. Lotti felpattant a székről, felvette a pulcsiját és már indultunk is. Gyalog mentünk, hisz nem lakom messze az iskolától. Szokatlanul meleg, napfényes idő volt most odakint. London egyszerűen kiszámíthatatlan , de én így szeretem. Lottival sokat cseverésztünk, de Miranda hiányzott a társaságunkból. Ő a szüleivel elutazott Európába kikapcsolódni. Neki sokkal nagyobb sebeket kell begyógyítani mint, nekem. Őt bántották a legjobban és lehető legrosszabb helyen: a lelkében.
-Naa mond már mi volt-nyafogott Lottie, ezzel kizökkentve ámuldozásomból.
-Mi történhetett volna, Lottie? Zayn hazavitt. Kész,pont. Itt a történet véget ér.
-Akkor miért vagy ilyen happy ma?-kérdezte vigyorogva.
-Téged már az is zavar, ha egyszer ok nélkül jól érzem magam-cukkoltam tovább.
-Nem, de ez most nem ok nélkül van-nézett rajtam végig.
-Hááát lehetséges, hogy most igazad van-Lottie kitűnő ember ismerő. Rögtön észre veszi, ha van velem valami. És bevallom, most tényleg nagyon jól éreztem magam. A történtek után  megkedveltem Zaynt.-Ömmm, én nekem....azt hiszem..Zayn.....az van, hogy....tetszik-böktem ki végül.
-Húú az én drága barátnőmnek tetszik egy fiú! 16 évesen....Haladunk csajszi!-bokszolt belém. Na igen...A fiúk terén ezidáig nem volt túl nagy szerencsém. Főleg Lottie mellett nem. A hosszú szőke hajával és kék szemével csak úgy falta a fiúkat..És a természet is kedves volt hozzá...
-Na akadj le a témáról. Csak azt mondtam szerintem helyes..
-De édes vagy, ahogy elpirultál-idegesített tovább.
Ballagtunk tovább a suliba és közbe Lottie kioktatását hallgattam. Nem volt túl kellemes és perverzségeivel sem kímélt. Az iskola kapuja előtt egy kicsit megtántorogtam. Nem csak a mi osztályunk, hanem az egész iskola összes diákja bent volt.
-Te, Lottie!-szóltam oda neki.
-Hmmm?!
-Biztos nincsen ma tanítás?-érdeklődtem tőle meglepetten.
-Nem, csak a felsőbb évesek koppintják az ötleteinek...szánalom-közölte velem a tényt.
-Ah, tényleg az-mondtam én is unottan.
A nyárváró buli elég jóra sikeredett. A zene maxon üvöltött és jó sokat táncoltunk. A partynkat a hangosbemondó szakította félbe.
-Brenda Young-ot az irodámba! Most azonnal!-hallottuk az igazgató hangját. Nincs tanítás, nem értettem miért kell az igazgatóiba mennem. Tudottammal ma Mr.Firstten ma nem is jött dolgozni.
-Húúúú-halottam az osztálytársaimat-Mit csináltál Brenda????-üvöltötték utánam amikor kiléptem a terem ajtaján. Remegő gyomorral mentem fel a harmadik emeletre. Ott volt ugyanis az igazgatói iroda. De nem csináltam semmit...és ha nem tettem semmi rosszat nincs okom félni, nem igaz? Amikor felértem az iroda szintjére mély levegőt vettem és bekopogtam a ajtón.
-Jöjjön csak be, Young kisasszony-halottam Mr.Firstten hangját. Már nyomtam volna le a kilincset amikor hirtelen kitárult előttem az ajtó. Zayn vigyori fejét láttam magam előtt.
-Meglepetééés!-üvöltötte. A másik négy bandatag, név szerint Niall, Louis, Liam és Harry pedig Mr.Firstten bőrkanapéján foglaltak helyet.
-Rendben, látom nekem már nincs itt több tenni valóm-mondta az igazgató-A lányaimnak azért vihetek haza autogramot és pár fotót?
-Hát persze-állt fel Louis. A fiúk aláírták az igazgató lányainak 'One Direction' nevű füzeteit, aztán csináltak pár képet.
-Köszönöm, uraim-mondta az igazgató és lazán kisétált az irodából. Én pedig szó nélkül figyeltem a jelentet.
-Ezt mégis, hogy? Úgy tudtam ma próbáltok...-mondtam megilletődve.
-Ja, nekünk próbánk van, szóval pattanás fiúk indulunk!-tapsolt kettőt Liam.
-Sziasztok! Jó szórakozást!-köszönt el Louis, Harry és Niall is, majd ők is elhagyták az irodát. Nem tudtam mi folyik itt. Kérdőn néztem az itt maradt fiúra:
-Ez mi volt?
-Találtam időpontot a tegnap megbeszélt találkozásunkra-mosolygott. Nem felejtette el amit tegnap megbeszéltünk. Sőt még az időpontra is emlékezett. Igazából nem beszéltünk meg semmi konkrétat úgy volt, hogy ez a mai is elmarad. Meglepetésként ért Zayn találkája. Utálom a meglepetéseket de ez nagyon is jól esett.
-Óóó..tetszik a helyszín-néztem körbe.
-Ehhh...-röhögött Zayn, miközben az állát dörzsölte-Ha nem gond én a városba akartalak elvinni ma..De maradhatunk itt is ha gondolod-játszotta magát. Olyan aranyos és figyelmes...
-Nem gond, és a megmentőmnek egyébként is szót kell fogadnom-válaszoltam hatalmas vigyorral a fejemen.
Zaynnel kimentünk az épületből és beszálltunk a kocsijába. Fél óra múlva hatalmas óriáskeréknél-a Lonodn Eye melletti kis parkolónál-szálltunk ki.
-Húúúú ilyen közelről még nagyobban tűnik-álmodoztam miután Zayn segített kiszállni a járműből.
-Voltál már rajta-kérdezte. Én csak bámultam őt. Eszméletlenül jól nézett ki. Haja össze-vissza állt, úgy mint a kockás inge. Fekete csőnadrág volt rajta, amihez fehér cipőt húzott fel.
-Őszinte legyek?-kérdeztem. Zayn bólintott egyet.-16 éve élek itt és, nem még soha életemben nem láttam olyan magasról a várost-mutattam fel az óriáskerékre amin a kapszulák lassan ereszkedtek le a Temze felé.
-Oké akkor most megnézzük-közölte velem.
-Komolyan?-kérdeztem és szerintem szemein csillogtak a csodálattól.
-Bizony. Úgy fogok ma veled viselkedni, mint egy vérbeli turistával-kacsintott rám.
-Azért annyira ne essünk túlzásba...!
Beálltunk a sorba és vártuk, hogy mi is beszállhassunk egy üvegkapszulába. Zayn szorosa állt mellettem, nehogy elvesszek a nagy tömegben. Kicsit kényelmetlenül éreztem magam. A szíven hevesen vert és valami mozgást éreztem a gyomromban. Csak remélni tudtam, hogy Ő ezt nem veszi észre rajtam. Mire helyet kaptunk már beesteledett. Igen, rengetegen voltak ma az óriáskeréknél.
-Áhh Zayn Malik!-üdvözölte őt egy biztonsági őr-A rajongók miatt maga egy külön fülkét kap..-rám nézett a nagydarab férfi és rám kacsintott. Hát ez nagyszerű. Zaynnel besétáltunk a hatalmas üvegkapszulába.
-Úgy látszik most sem látod majd  a teljes várost, de így kivilágítva még szebb-mondta.
-Igen, tényleg gyönyörű-Zayn egyre közelebb sétált mellém. Annyira közel, volt hogy már egymást súroltuk.
Megfogta a kezemet. Már ezt soknak találtam az első randin. Ha ezt egyáltalán nevezhetjük randinak..
De Zayn folytatta a műveletét. Másik kezét az arcomra helyezte. Lassan lehajolt hozzám és majdnem ajkon csókolt. Idejében elfordítottam a fejemet, így csak egy arcra puszi lett belőle. Elengedtem a kezét és elhúzódtam tőle.
-Ne, Zayn! Nekem ez túl korai-mondtam-Ne rontsuk el ezt a szép estét.
-Értem-fújta ki hossza a levegőt-Bocsánat én nem tudtam, te mit gondolsz erről-makogta zavartan.
-Felejtsük el-válaszoltam közömbösen-mi a következő úti cél?-érdeklődtem nagy lelkesedéssel. Reméltem, hogy nem vettem el a jó kedvét azzal amit az előbb tettem.

5.Otthon

-Min nevetsz?-kérdeztem. Az utat figyelte és mélyen elgondolkodott.
-Amikor először voltunk Budapesten koncertezni, volt egy kalandunk magyar lányokkal. Pontosabban Harrynek-elmosolyodott.
-Húúú-bólintottam elismerően-bővebben?
-Pár lány melltartókat dobált fel a színpadra-fancsali képet vágott amin elnevettem magam-a ruhadarabjukban benne volt a telefonszámuk is és felvettük velük a kapcsolatot. Azt hiszem innentől már nem kell részleteznem..
-Nem-elmosolyodtam, kicsit el is pirultam.-Hogy hívták a lányt?
-Zora Wring-mondta Zayn. Tátva maradt a szám. Zora az unokahúgom. Nem tartom már vele a kapcsolatot. Régebben nagyon jóba voltunk. Nem mondanám, hogy most rosszban lennénk, egyszerűen csak elhidegültünk egymástól. A hétköznapi rohanásban nincs időnk. Viszont iszonyatosan hiányzik.
-Miért lepődtél meg ezen annyira?-nézett rám csodálkozva.
-Ő...ő az unokatestvérem-arcomat Zayn felé fordítottam és vártam a reakcióját.
-Micsoda véletlenek. Most már tudom, honnan ered ez a szépség-bókolt és egy kaján vigyor jelent meg különös fejszerkezetén.-Ha Ő még a koncertünkön is volt, akkor hogy létezik hogy te még a nevünket sem tudod?
-Mi...mi nem igazán tartjuk a kapcsolatot, de nagyon hiányzik nekem-Zayn egy bólintással nyugtázta válaszom és nem firtatott tovább. Egy ideig némán ültünk az autóban. Megcsörrent a telefonom, Lena a hívott.
-Szia!-köszöntöttem a húgomat. Ő sem hagyta szó nélkül a "balesetet" és sok cifra szót dobált Michael felé. A találkoztam a kedvenc bandájával részt kihagytam, jobb ha ezt akkor mesélem el neki amikor már hazaértünk.
-Egyébként azért hívtalak, mert a dadusunk megérkezett-unottan mesélte, hogy vigyázónőnk érkezett erre az egy hétre. Nem mintha Lenára nem kéne vigyázni, hisz még csak 13 éves.-és a te engedélyedet kéri arra, hogy pár barátnőm nálunk aludhasson.
-Felőlem oké, viszont van számodra egy meglepetésem. Majd otthon mindent elmesélek-letettem a telefont és kinéztem az ablakon. Bő fél óra és otthon vagyunk. Kicsit csalódott voltam, mert szívesen beszélgettem volna még Zaynnel.
-Kivel beszéltél?
-Lenával, ő a húgom. Egy csapat 13 éves kislány fog ma nálunk bandázni. Szuper-ironizáltam.
-Ha gondolod elmehetnénk valahová-vetette fel az ötletet Zayn. Melegség öntötte el a szívemet. Viszont nagyon fáradt voltam, és az idő is későre járt. A dadusunk biztosan nem engedne el engem egy nálam idősebb fiúval.
-Nagyon kedves, de 9 óra van már. A szüleim nincsenek itthon, a vigyázónőnk pedig nem engedi, hogy kimozduljak a házból-közöltem vele. Zayn elhúzta a száját. Láttam rajta, hogy csalódott-De a megmentőmnek bármit megteszek. A holnapi nap neked jó?-vigyorogtam.
-Igen-lelkesedett-azaz, nem-vidámsága alább maradt.-A fiúkkal próbánk lesz. Az idei turnéra gyakorolunk.
Már csak pár méternyire voltunk a házunktól. Zayn lassítani kezdett, aztán leparkolt a házunk előtti kis földes részre. Ezt használjuk parkolónak, pontosabban a szüleim. A motor leállt, de mi még mindig az autóban ültünk. Kezdtem kicsit kényelmetlennek érezni a helyzetet, mert azt hittem megbántottam őt. Kiszállt a kocsiból, megkerülte és kinyitotta nekem az ajtót. Megfogta a kezemet és felhúzott az anyósülésről. Amikor már a két lábon álltam, elengedte.
-Köszönöm! Köszönök mindent, amit ma tettél-megöleltem az ajtónk előtt, ő pedig viszonozta.
-Igazán nincs mit-Elbúcsúztunk és már sétált le a verandáról, hogy elinduljon.
-Várj!-szóltam utána-Nem maradnál itt egy kicsit? Szeretném bemutatni itthon a megmentőmet-amint meghallotta amit mondtam elmosolyodott. Visszafordult és felsétált a lépcsőn. Én is megfordultam és lenyomtam az ajtó kilincsét.
-Hahó!-kiáltottam, jelezve megérkezésünket. A nappaliból halvány fény szűrődött ki. Az emeletről hangosan szólt egy számomra ismeretlen dal. Tehát a tesóm barátnői már megérkeztek. Azt sem hallották, hogy itthon vagyok.
-Á szia Brenda!-sétált ki a nappaliból Inez, a vigyázónőnk. Hosszú aranybarna hullámos haját most hátra fogta. Furcsa volt így látni, először fel sem ismertem. Ritkán hordta így, bár szerencsére nem volt alkalmam sokszor találkozni vele. Nincsenek róla kedves emlékeim.
-Jó estét Inez néni- két puszival köszöntöttük egymást.
-Jajjj, kincsem ugye jól vagy? Nem esett semmi bajod?-végig simított a karomon és babusgatni kezdett. Úgy látszik nem tűnt fel neki, hogy nem egyedül érkeztem.
-Nem, egy horzsolás sincs rajtam. Ezt pedig neki köszönhetem-mutattam a mellettem ácsorgó fiúra.
-Zayn Malik vagyok-mutatkozott be és egy kézfogással elintézte Inez nénivel, hogy bevágódjon nála. Ellene is bevetette édes mosolyát. Állj le Zayn, ő jóval idősebb nálad!-gondoltam magamban. Tessék? Mit mondtam? Nem vagyok normális! Egyszerűen nem vagyok normális, valami baj van velem.
-Inez vagyok, Brenda bejárónője már kislánykora óta. Egyébként Te nem az a Zayn vagy aki négy másik kisgyerekkel együtt énekel? Hogy is hívják őket? One Direction-nézett flegmán szerencsétlenre. Na ez az egyik ok, amiért már régóta nem bírom őt. A borzasztóan idegesítő stílusa. Nem bírtam tovább, így megböktem Zayn-t hátulról és jeleztem neki, hogy kövessen.
-Érdekes nő-mondta miközben a lépcsőn sétáltunk fel. Lena szobájából még mindig üvöltött az az ismeretlen szám.-És egyébként hogy tetszik neked ez  a dal?-nézett rám.
-Tudom, és ezért ezer bocsi. Nem tudja visszatartani a gonosz énjét. Jaaa, hát olyan átlagos. Miért-kérdeztem.
-Ez az első debütáló albumunk legelső száma-nevetett most már tudatlanságomon. Zaynt szerettem volna bemutatni a testvéremnek is. Ezért vittem fel az emeletre. Nem ismerem Lena barátnőit, ezért csak külön, vele szeretettem volna beszélni. Zaynt leültettem a szobámban lévő íróasztalszékemre és megkértem, hogy maradjon ott egy picit. Lenát kihívtam a szobájából. Ő volt az egyetlen, aki nem kérdezte meg, mi történt velem és hogy hogy vagyok.. Kedves. Őt csak az érdekelte, hogy "hoztam neki egy meglepetést". Kezeimmel eltakartam a szemét és bevezettem a szobámba. Zayn már nem a széken ült, hanem jobbra balra sétálgatott.
-Köszönj neki-tátogtam némán.
-Hiii Lena-üdvözölte őt. Kezeimet még mindig nem vettem le húgom szemeiről, kíváncsi voltam felismeri-e a hangot. Felismerte! Gyorsan lerántotta a kezeimet a fejéről és felvisított.
-Zayn!-ordította és meglepődöttségtől vörös és piros színekben pompázott az egyébként hófehér arca. Odarohant hozzá és megölelte. Érdekes lány..késő este kedvenc bandájának egyik tagja a saját lakásában van, ő pedig letámadja-De ez még is hogyan?
Lenának Zayn mindent elmesélt részletesen. A lány szájtátva hallgatta végig a fiú mondandóját. Sőt, Lena még az osztálytársairól is megfeledkezett.
-Brenda! A kis tini bálványnak ideje haza menni-rikácsolta Inez.
-Pffu-sutoggtam-Rendben, már megy is-ordítottam vissza.
Zaynt letessékeltem a nappaliba. Még hallottuk  hogy Lena sikoltozva megy ki a szobámból és hangos mesélésbe kezd a lányoknak. Levettem Zayn kabátját az akasztóról ami az előszobában volt és odaadtam neki. Megkerestem a kulcsokat és kinyitottam az ajtót. Elkísértem az autójáig.
-Aranyos húgod van.
-Tudom-forgattam a szemeimet.
-Nos, akkor én megyek...
-Oké...Szia! Életem megmentője, köszönök mindent-mondtam tréfásan és próbáltam, lazára venni a figurát.
-Életem első áldozatának kívánok jó estét és kicsivel több szerencsét-tisztelgett egyet. Hosszasan nevettünk néhány percig. Egy idő után már csak néztük egymást.
-Hát a holnap nem jött nekünk össze, de keresünk még időt a találkozásra-törte meg a csendet.
-Jó ötlet! Egyébként a holnap nem is lett volna jóó.. az osztállyal nyár búcsúztató bulit tartunk,szóval még a suliba is be kell mennem.
-Aha, értem. És mikor lesz vége?
-Hmmm-gondolkodtam-mivel 9-re megyünk, ezért olyan 1-2 óra körül.
-Oké. Majd még beszélünk! Szia!-köszönt el. Beült a kocsijába és elhajtott. Megvártam míg elhagyja az utcánkat. A sötét, hideg estében kisétáltam az út szélére és néztem, ahogy a rikító piros autója egyre kisebb ahogy távolodik.

4. Köszönöm!

Nem ismertem azt a személyt, aki felkapcsolta a villanyt, de nagyon hálás voltam neki, mert az életemet mentette meg. A magas, sötét hajú fiú amint megláttam Michael kezében a kést, egyből kicsavarta és leütötte. Minden olyan gyorsan történt. A biztonságiak egy szempillantás alatt ott termettek. Az agyam nem bírta követni az eseménysorozatot. A szobába-ami mellesleg egy öltöző volt-egyre több ismeretlen ember szállingózott be. Minden arc rám szegeződött és aggodalommal teli hangon kérdezgettek az állapotomról.
A rendőrség elvitte azt a férget, és reménykedtem benne , hogy le is csukják. A barátnőimet azonban nem láttam sehol és a megmentőm is eltűnt. Az emberek elmentek és egyedül maradtam az öltözőben. Leültem a kivilágított tükörrel szemben lévő székre és gondolkodni kezdtem, amikor hirtelen bevágódott az ajtó és Miranda esdekelt be rajta.
-Jajj, Brenda én annyira sajnálom..Hinnem kellett volna neked kezdettől fogva-könnyei végig folytak az arcán és sírni kezdett.-Ugye nem esett bajod?
-Nem a Te hibád...ő egy állat-öleltem meg barátnőmet, fejemet a vállára hajtottam.-Egy karcolás sincs rajtam, ne aggódj.-Hatalmas szerencsém volt, mert...-nem fejeztem be a mondatot.Amint felemeltem a fejem megmentőm gyönyörű barna szemei meredtek az enyémre.
-Jól vagy?-kérdezte tőlem az iszonyatosan jóképű srác.
-I-i-i-igen-makogtam össze-vissza. A látványától teljesen elvesztettem a fonalat. A magas, fekete hajú fiú után négy másik jövevény jött be az ajtón. Meg kell hagynom, ők sem néztek ki rosszabbul. Én viszont nem tudtam már erre koncentrálni. Éreztem, hogy egész testemmel remegni kezdek. Most fogtam fel igazán mi törtnét velem. A fiú (akinek még a nevét sem tudom) szörnyű dolgoktól védett meg.
-Kö-kö-köszönök mindent-ennyit tudtam kinyögni.-Az életemet mentetted meg.
-Mondanám, hogy semmiség, de egy gyönyörű lány életéről volt szó, ami nem mindegy-próbálta oldani a feszültségemet és rám mosolygott. Nekem pedig abban a pillanatban elállt a lélegzetem. Akkor kerültem igaz sokkos állapotba.
-Egyébként Brendának hívnak...-mutatkoztam be-Elárulnád Te is a nevedet? Ha majd pár év múlva visszagondolok életem egyik hősére, legalább a nevét tudjam-ez elég érdekesen hangzott. Tényleg ezt mondtam volna. A névtelen hős furcsa grimaszt vágott aztán elnevette magát.
-Zayn. Zayn Maliknek hívnak. De csak azért mondom, mert illendő bemutatkozni. Egyébként meg lehetséges, hogy sokkot kaptál-nevetett ki.
-Ez miért is olyan vicces?-érdeklődtem Zayntől. Most már tudom a nevét legalább. Elég furának találtam, amiért kinevetett. Mintha az ő nevét mindenkinek tudnia kéne.. A pasinak van egy kis egó-túltengése.
Ekkor rápillantottam a barátnőmre, aki eddig a karomat bökdöste szüntelenül. Szeméből meglepődöttség tükröződött.
-Ők nem akárkik...Brenda a világ leghíresebb fiúbandájával vagyunk együtt egy öt négyzet-centiméternyi helységben-súgta oda nekem-a One Direction-nel!
-Mi az a One Direction..Te arra a One Direction-re gondolsz amit Lena ma reggel hallgatott?-kérdeztem Mirandát, de a mondani valóm túl hangosra sikeredett. Mind az öt leesett állal nézett rám.
-Te nem tudtad, hogy mi kik vagyunk?-kérdezte tőlem a göndör hajú, zöld szemű bandatag. Minden szót külön kihangsúlyozott.
-De izéé.. a húgom hallgatja a számaitokat, de még e neveteket sem tudom-közöltem vele. Kissé kényelmetlenül éreztem magam.
-Egy sikoltozó lánnyal kevesebb-mosolygott rám az alacsony termetű. szőke fiú.- Az én nevem Niall, az a bozontos Harry, a nyakán óriási folttal rendelkezőt Liamnek, azt a csíkos pólós nagy gyereket pedig Louisnak hívják.-Lottie időközben megérkezett és végig vihorázta  a jelenetünket. Árgus tekintettel mérte végig Niallt, az ír srácot. Ezt onnan tudtam, hogy Niall mindenről részletesen beszámolt és egy rajongói oldalt is mutatott nekem a telefonján. Az egészet átböngészem Lottie-val. Mirandát hazavitték a szülei. Az enyémek még nem jöttek értem és a hírt és telefonon közöltem velük. Üzleti úton vannak egy hétig, így nem fogunk személyesen találkozni egy ideig. Nagy mázlim volt, mert sikerült megnyugtatnom őket és nem indultak el Spanyolországból hozzám.
-Tanulmányozd át egy kicsit.. Ha legközelebb találkozunk, egy kicsit tájékozottabb legyél-kacsintott rám Zayn, mikor már a kocsijukhoz sétáltunk kifelé a helyszínről. Arról a helyről, ahova soha nem szeretnék visszamenni a történtek után. Egyetlen egy dolog volt jónak nevezhető ebben a mai napban. Találkozhattam ezzel a nagyszerű fiúval. Kint már beesteledett. A hátsókijáraton mentünk ki, három nagydarab iztonságiőr kíséretében. Niall, Harry és Louis elköszöntek tőlünk. Beszálltak egy fekete Audiba és elhajtottak.
-Gyorsan elhúzták a csíkot-mondtam. Zayn, Liam és Lottie elnevették magukat. Kint ácsorogtunk és beszélgettünk. Én már kezdtem egy kicsit fázni, mert a levegő nagyon lehűlt.
-Ki kell, hogy pihenjék magukat, ma este csajozni fognak-mondta Zayn és rám pillantott. Elvesztem lélegzetelállító tekintetében. Elkaptam a fejem még mielőtt elájultam volna.
-És te mit csinálsz ma Liam?-tettem fel a kérdést a Lottival cseverésző fiúnak.
-Ma a barátnőmmel töltöm az estét..Tudjátok ma ünnepeljük az első évfordulónkat.-hangjából őszinte boldogság csengett.
-Ez nagyszerű, jó szórakozást-néztem Liam szemébe-és Gratulálok!-mosolyogtam egyet hozzá.
-Köszi-mondta. A levegő annyira lehűlt, hogy már a lehelethét is látni lehetett.-Szerintem induljunk mi is. Brenda te menj Zaynnel, én pedig hazaviszem Lottie-t.
-Okés...-Lottie-val elköszöntünk és külön utakra tértünk. Zayn és Liam kocsija a parkoló két végében állt.
-És a te barátnőd hogy van?-kérdeztem Zayn-t míg előkereste a kocsi. Gondoltam, egy ilyen kedves, aranyos és helyes fiú már nem lehet szingli.
-Ömmm...nekem most nincs-válaszolta komoly arckifejezéssel. Megkerülte az autót és betessékelt az autóba. Mikor ujjai az enyémhez értek kirázott a hideg. Persze jó értelemben, és ennek nem a mínusz tíz fok volt az oka. Beindította a motort és elindultunk. Bekapcsolta a rádiót, hogy legyen egy kis alapzaj.
-És neked hogy megy a..-nem tudta mit kérdezzen, lelkesen keresgélte a szavakat.
- A suli?-mondtam és nagy vigyort jelentettem meg a fejemen.-16 éves vagyok, és mostanában nagyon jól megy a középiskola.
-Ááá értem-bólogatott-És meddig tart a tanítás.
-Ez a hét volt az utolsó..Elvileg elkezdődött a nyári szünetem. Bár elég hideg van..
-Ilyen a londoni időjárás, hozzá kell szokni. Egyébként mióta élsz itt? Mert a kiejtésedből valamilyen akcentusra tudnék következtetni... csak nem tudom melyik nyelvre hasonlít.
-Születésem óta itt élek-elmosolyodtam-de magyar származású vagyok. Otthon magyarul beszélünk egymással.
-Áhhh a magyarok-itt elröhögte magát és csóválni kezdte a fejét. Gúnyos vigyor jelent meg tündéri arcán.

3.Hiszek neki

Másnap reggel nem vártam meg míg megszólal az ébresztőm. Idő előtt felkeltem, mert már nem bírtam tovább aludni. Borzalmas éjszakám volt. Rengeteget rágódtam a Michael dolgon és arra jutottam, majd ők ketten lerendezik. Felöltöztem és elmentem a fürdőbe. Fogmosás után hosszú , derékig érő barna hajam leengedtem, ami eddig copfba volt fogva. Utálom, hogy egyenesebb még egy vonalzónál is, ezért fogtam a hajsütőmet és begöndörítettem. Így legalább rövidebb lett és nem is kellett vele olyan sokat vacakolnom. Kisminkeltem magam és átmentem megnézni a testvéremet. Korán reggel volt még, azt gondoltam alszik. Amikor bementem a szobájába még az ágyában feküdt. Fekete loboncos haját elfedte piros takarója. Valami halk zümmögést hallottam az ágyneműje alól. Közelebb mentem és megnéztem mi az. A zene lejátszója szólt. Nem volt ismerős a dallam . Még mi előtt rápillantottam volna a kijelzőre, Lena megszólalt.
-Kiss You a One Direction-től.
-Aha, az jó-nem hallottam még ezt a számot és azt sem tudtam, kik az előadói. Különösebben nem is érdekelt. Egy óra múlva a kedvenc  müzlim elfogyasztása után elindultam a suliba. A barátnőim a szokásos helyünkön vártak rám.Most viszont egy fiúval megnövekedett a társaságuk létszáma. Michael volt az.
-Sziasztok!-köszöntem oda nekik.
-Hali-Miranda még a szokásosnál is vidámabb volt. Tűzvörös haja szinte lángolt, zöld szemei szikrát szórtak. Szerencsére az öröm szikrái voltak.-Ne felejtsd el. holnap X faktor..vagy nem hiszel nekem?-vetette oda nekem foghegyről.
-Lányok nekem mennem kell.Sziasztok!-Michael megcsókolta Mirandát aztán elhúzta a csíkot. Ravasz, könnyedén elkerülte a kényes helyzetet.
-Hiszek neked és bocsánat a tegnapiért-néztem barátnőm szemébe. Tegnap nagyon elkalandoztak a gondolataim. Michael tényleg rendes srác és hazudott a barátnőjének, de jó célból. Miranda rám mosolygott és megöleltük egymást.
-Jajj, annyira várom a holnapot! Gondoljatok bele! Lehet, hogy egy csomó hírességgel is találkozni fogunk. És majd HAJRÁ MICHAEL feliratú táblával rohangálhatunk össze-vissza-ujjongott Lottie.
-Lottie ez csak egy válogatás-nevettem el magam és a suli felé vettük az irányt.

Másnap

Rengeteg idegen ember vett körül minket. Az X faktor székháza előtt kacsáztunk és vártuk, hogy legalább az épületbe bejussunk. Nem zavartattuk magunkat, a lányokkal simán elbeszéltük az időt. Már zárt falak között álltunk, ám még mindig sokan voltak előttünk. A regisztrációs asztalig még kb. egy teljes órát kell várnunk. Eszembe jutott, mi van ha Michael tényleg csak meglepetésképp hozott el ide minket. Akkor ezt most hogyan is fogja megoldani? Mert regisztrálni azért csak kéne. De ha ezt megteszi énekelnie is kell, nem mehet el csak úgy tétlenül.
-Regisztrálni azért fogsz?-vetettem fel. Lottie és Miranda értetlenül néztek rám. Michael zavartan nevetett és erősen megmarkolta a karomat és félre húzott.
- Ezt ne előttük kiscsaj! Fogd be a pofád vagy megjárod-mondta gonosz hangon. Ebbe a pillanatban iszonyatosan féltem tőle. Egyre erősebben szorított. Visszaszívom az összes eddig dicsérő szót ami elhagyta a számat és Michaelnek címeztem! Már nyitottam a számat, hogy segítségért kiálthassak, de Michael befogta hatalmas kezével.
-Csönd legyen-suttogta és behúzott egy kis szobába. A helységen sötét volt és nem láttam semmit. A helyzet kezdett nagyon is eldurvulni. El sem tudtam képzelni, hogy Lottiék mit gondolhatnak.Próbáltam sikítozni, de kezével még mindig a számat szorította.-Ami most jön az pedig fájni fog -ahogy kimondta ezt a szobában valaki feloltotta a villanyt. Az az ember az életemet mentette meg. Michaelnél ugyanis kés volt.