18. Egy kórházi éj ;)

Harry

Zsófival nagyon jól szórakoztunk a nap folyamán. Mellette teljesen önmagamnak éreztem magam és könnyebben megmutattam "nagy" rajztudásomat is. Amit így visszagondolva nem is kellett volna idézőjelbe rakni, ugyanis tényleg jól sikerültek az alkotásaim. Ő is megdicsérte  a róla készített rajzokat, de be kell vallanom, hogy nekem is tetszettek. Pedig én nem rendelkezem akkora ego szinttel, mint kedves barátunk:Zayn... Zsófinak nem csak a keze fáradt el a rajzolásban, teljesen kimerült. Nem is csodálom, hisz még okot adott rá az is, hogy egy kórházban kell töltenie pár napot... Végighallgattam míg a macskáiról mesél nekem (azaz csak mesélni akart, mert mindig belealudt a mondandójába és máshol kezdte a történetet, tehát követni sem tudtam..) aztán megvártam míg elalszik. Lélegzete pár perc után egyenletessé vált és halk szuszogását is hangosan hallani lehetett a szoba mély csendjében. Olyan édesen aludt, nem hagyhattam ott. Viszont az is érdekes lett volna, ha abba a miniatűr kórházi ágyba befekszem mellé. Ezért gondoltam egyet és kimentem a recepcióra. A recepciós nő még a pult mögött állt és meredten bámult maga elé. Amikor meglátott, teljesen mellbőségével kihúzta magát, megvillantotta-nem túl szép fogsorát-és csábosan rám mosolygott.
-Áhh , uram mit keres itt Ön ilyan későn?-kérdezte túl játszva magát. Későn? Hát igen..éjfél volt már.
-Nos-rápillantottam a névjegykártyájára-Ciara asszony, csak egy nagy és kényelmes matracra lenne szükségem.
-Ehehhehe-kacarászott idegborzolóan-és minek neked az ilyenkor?-kacsintott rám és kezét végig húzta a kedven pólómon.
Normális férfihoz lévén nem akartam kezet emelni egy nőre ezért inkább a szavaimmal próbáltam figyelmeztetni,jelezni nem tetszésemet.
-Kérem ne taperolja össze a fehér pólómat és ne kérdezgessen, hogy miért! Csak hozasson nekem egy matracot aztán szálljon le rólam-mosolyogtam- és most még kedves voltam.
A nő kidülledt szemekkel bámult rám, de nem mozdult.
-Kap egy autogramot...-tettem hozzá unottan.
Amint meghallotta az utolsó mondatom hirtelen felpattant és elslisszolt.  Nem telt bele két percbe és már egy óriási matraccal tért vissza, amit két férfi cipelt.
-Hova vihetem az ágyat, Harry úr?-kérdezte a velem egyidős recepciós nő nyálasan.
Alapjáraton nem vagyok bunkó, sőt mindenikek adok esélyt. De nem éjfélkor egy talpnyaló plazacicának. Így hát  csak egy szúrós pillantást vetettem rá és Zsófi kórterme felé intettem.
A két férfi elhelyezte a földön a matracot Zsófi ágya mellett és még ágyneműt is adtak hozzá. Ennyit ér , ha Harry Sytles vagy! Nem is szólsz, de ágyneműt is kapsz! Ciara csak kint ácsorgott, megvárta míg a két rakodó férfi elmegy. Zsófi szobájában sötét volt, csak a folyosóról világított be a lámpák fénye. Nem vettem észre, hogy az ajtó nyitva maradt így elhelyezkedtem  matracom és levettem a nadrágomat (mert hát, nem farmer  a legkényelmesebb  ruhadarab egy pizsamának), amikor észrevettem, hogy  bejárati ajtó nyitva maradt.  Nem volt kedvem visszaöltözni, ezért csak felpattantam és odasétáltam, hogy becsukjam. Amikor hirtelen Ciara két karjával kezdett befelé tolni a szobába:
-Ezért kellett, hát a matrac! Értelek én Harry cica!-mondta.
Úgy néztem rá mintha egy elmegyógyintézetből szabadult volna.
-Kérem ne nyúljon hozzám  többet mert leszek olyan bájos és feljelentem magát zaklatás miatt.-de még mindig nem értette a célzásomat.
-Ó hát te az előjátékokat szereted?!-mondta kacsintva.
-Istenem miért bánsz így velem?!-kérdeztem az égtől.De ez a nő annyira elszakította nálam a cérnát hogy kitértem a sodromból.
-Na tűnjön el innen de rohadt gyorsan mert ha nem a hajánál fogva rángatom ki a görbe fogaival együtt.
A második "kisebb"célzásomat értette és kiment.