a legmegfelelőbb cím, egyetértek :D egyébként ez most egy rövid rész lett és elég érdekesre sikeredett..
de sok a mondanivalója ;) jó olvasást!
Felpillantottam a zongora billentyűiről és mélybarna tekintetébe fúrtam az enyémet. Csodálata még négy néma perc alatt sem hagyott alább.
-Gyönyörű vagy-szólalt meg Ő először hosszas hallgatásunk után. Eljátszottam egy iszonyatosan nehéz zongoradarabot, egy kimerítő gyakorlás után és Ő azt mondja, hogy gyönyörű vagyok. A hajam tiszta kóc, a szemeim vörösek a sírástól-igen sírtam mert maga a zongoradarab meghatott, de volt időm visszagondolni arra is min is mentem keresztül- és csak egy szürke tréningnadrágban, egy egyszerű fehér hosszú-ujjú pólóban ültem hangszer előtt. Ezek után ő kívülről még mindig gyönyörűnek tart, ezért is szeretem én Őt annyira. Válaszolni viszont nem voltam képes a kijelentésére, ezért csak ültem tovább némán a zongoraszéken és Őt néztem.-Gyönyörű vagy, amikor játszol. Eszméletlenül tudsz uralkodni a hangszer felett, imádom nézni, ahogy ujjaid egyik billentyűről a másikra észrevétlenül átsiklanak. Lenyűgöz az, ahogy a zongora mellett ülsz s miközben játszol, majdhogynem táncra perdülsz. Minden porcikám arra vágyik, hogy odamessek hozzád, leülhessek melléd és veled együtt járjam el ezt a táncot.Szeretlek, Brenda-én is Zayn, gondoltam magamban. Egy hang sem jött ki a torkomon.
Nagyon zavarban voltam a hallottaktól. Soha nem dicsért meg még a munkámért és magamért az egész lényemért ennyire senki. Szinte már-már lesokkolt, az amit Zayn mondott. Nekidőlt az ajtófélfának és várta a reakciómat. Én kisvártatva felálltam és odasétáltam hozzá. Kezeimet a nyaka köré tekertem és fejemet a mellkasára döntöttem úgy,hogy az álla hozzá ért a fejem búbjához. Felágaskodtam egy kicsit és belesúgtam a fülébe.
-Én is szeretlek Zayn. És sajnálom-ajkaimat az övéire tapasztottam és megcsókoltam.
-Te? Mégis mit sajnálsz? Hisz nem tettél semmit! Én vagyok az , aki bán...-ujjaimat a szájára helyeztem, ezzel elhallgattatva. Még egyszer lábujjhegyre álltam és egy csókot nyomtam meglepődést tükröző arcára.
Nem akartam végig hallgatni még egy sor bocsánatkérést. Belefáradtam, és hogy őszinte legyek már meg is bocsájtottam neki. Tisztalappal akarok indulni és mindent előröl kezdni. Zaynt a kanapé felé húztam és leültettem. és az ölébe ültem és hozzábújtam. Beszívtam ismerős, bódító illatát és a szemébe néztem.Már nem is tudom meddig ülhettünk így. De vette a lapot és előtte is minden tisztázódott. Mintha a gondolataiban olvasott volna. Megölelt magához húzott és a hátamat cirógatta. Megcsókolt egyszer-kétszer, sőt talán hússzor is. Mindegy is, nem számoltam. Nagyon jól éreztem magam vele. És ezt most semmi féleképen sem akartam elrontani. Amilyen szerencsétlen vagyok, minden jóban van valami rossz is... Hát igen. Most következett a kínos pillanat. Zaynnel éppen jól szórakoztunk, amikor már annyira belemerültünk a csókolózásba, hogy a külvilág már nem számított. Teljesen elfeledkeztünk mindenről. Így arról, is hogy a kanapé csak másfél méter széles és simán kipottyanhatok Zayn öléből. Meg is történt. Szépen lassan kicsúsztam a fiú öléből. Ez így magában még nem is lenne baj. De Zayn segítőkész volt, fel akart húzni. Megfogta a karom és visszahúzott az ölébe. Ekkor azonban a hosszú ujjú pólóm felcsúszott a karomon. Az összes sebem-amit Ő okozott-láthatóvá vált és már új színekben "pompáztak". Zayn szemei elkerekedtek mikor meglátta őket én pedig kínomban felnyögtem és gyorsan visszarángattam a pólóm ujját.
-Jézusom Brenda-könnyek szöktek a szemébe-én egy őrült undorító szörnyszülött vadállat vagyok!-üvöltött, de nem ijedtem meg. Tudtam, hogy a düh maga felé irányul. És aztán talán még nem is mondta, hogy Zayn nem látta még ezelőtt a sebeket..
-Hogy tehettem ilyet a lánnyal? Egy nővel? Ennyi emberség van bennem? Bocsáss meg Brenda! Én..én...
A pia az oka.. Te mondtad, hogy álljak le, de nem nem...én mindig a saját fejem után megyek! Amit kifejezetten utálok és undorodom tőle!-ordította dühösen.
Pont ettől féltem. Hogy ha majd meglátja tettének következményét, utálni fogja magát.
-Zayn...ez nem, nem a te hibád !-dadogtam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése