Másnap reggel nem vártam meg míg megszólal az ébresztőm. Idő előtt felkeltem, mert már nem bírtam tovább aludni. Borzalmas éjszakám volt. Rengeteget rágódtam a Michael dolgon és arra jutottam, majd ők ketten lerendezik. Felöltöztem és elmentem a fürdőbe. Fogmosás után hosszú , derékig érő barna hajam leengedtem, ami eddig copfba volt fogva. Utálom, hogy egyenesebb még egy vonalzónál is, ezért fogtam a hajsütőmet és begöndörítettem. Így legalább rövidebb lett és nem is kellett vele olyan sokat vacakolnom. Kisminkeltem magam és átmentem megnézni a testvéremet. Korán reggel volt még, azt gondoltam alszik. Amikor bementem a szobájába még az ágyában feküdt. Fekete loboncos haját elfedte piros takarója. Valami halk zümmögést hallottam az ágyneműje alól. Közelebb mentem és megnéztem mi az. A zene lejátszója szólt. Nem volt ismerős a dallam . Még mi előtt rápillantottam volna a kijelzőre, Lena megszólalt.
-Kiss You a One Direction-től.
-Aha, az jó-nem hallottam még ezt a számot és azt sem tudtam, kik az előadói. Különösebben nem is érdekelt. Egy óra múlva a kedvenc müzlim elfogyasztása után elindultam a suliba. A barátnőim a szokásos helyünkön vártak rám.Most viszont egy fiúval megnövekedett a társaságuk létszáma. Michael volt az.
-Sziasztok!-köszöntem oda nekik.
-Hali-Miranda még a szokásosnál is vidámabb volt. Tűzvörös haja szinte lángolt, zöld szemei szikrát szórtak. Szerencsére az öröm szikrái voltak.-Ne felejtsd el. holnap X faktor..vagy nem hiszel nekem?-vetette oda nekem foghegyről.
-Lányok nekem mennem kell.Sziasztok!-Michael megcsókolta Mirandát aztán elhúzta a csíkot. Ravasz, könnyedén elkerülte a kényes helyzetet.
-Hiszek neked és bocsánat a tegnapiért-néztem barátnőm szemébe. Tegnap nagyon elkalandoztak a gondolataim. Michael tényleg rendes srác és hazudott a barátnőjének, de jó célból. Miranda rám mosolygott és megöleltük egymást.
-Jajj, annyira várom a holnapot! Gondoljatok bele! Lehet, hogy egy csomó hírességgel is találkozni fogunk. És majd HAJRÁ MICHAEL feliratú táblával rohangálhatunk össze-vissza-ujjongott Lottie.
-Lottie ez csak egy válogatás-nevettem el magam és a suli felé vettük az irányt.
Másnap
Rengeteg idegen ember vett körül minket. Az X faktor székháza előtt kacsáztunk és vártuk, hogy legalább az épületbe bejussunk. Nem zavartattuk magunkat, a lányokkal simán elbeszéltük az időt. Már zárt falak között álltunk, ám még mindig sokan voltak előttünk. A regisztrációs asztalig még kb. egy teljes órát kell várnunk. Eszembe jutott, mi van ha Michael tényleg csak meglepetésképp hozott el ide minket. Akkor ezt most hogyan is fogja megoldani? Mert regisztrálni azért csak kéne. De ha ezt megteszi énekelnie is kell, nem mehet el csak úgy tétlenül.
-Regisztrálni azért fogsz?-vetettem fel. Lottie és Miranda értetlenül néztek rám. Michael zavartan nevetett és erősen megmarkolta a karomat és félre húzott.
- Ezt ne előttük kiscsaj! Fogd be a pofád vagy megjárod-mondta gonosz hangon. Ebbe a pillanatban iszonyatosan féltem tőle. Egyre erősebben szorított. Visszaszívom az összes eddig dicsérő szót ami elhagyta a számat és Michaelnek címeztem! Már nyitottam a számat, hogy segítségért kiálthassak, de Michael befogta hatalmas kezével.
-Csönd legyen-suttogta és behúzott egy kis szobába. A helységen sötét volt és nem láttam semmit. A helyzet kezdett nagyon is eldurvulni. El sem tudtam képzelni, hogy Lottiék mit gondolhatnak.Próbáltam sikítozni, de kezével még mindig a számat szorította.-Ami most jön az pedig fájni fog -ahogy kimondta ezt a szobában valaki feloltotta a villanyt. Az az ember az életemet mentette meg. Michaelnél ugyanis kés volt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése